Picnob — történetfotók valódi méretben

A Picnob arra a pillanatra való, amikor egy történetfotót érdemes megtartani: egy menütábla, egy eseményplakát, egy vázlat, egy oldalnyi kézzel írt jegyzet, egy barátod fotója, amelyet bélyegméretnél nagyobban szeretnél látni. Adj meg egy nyilvános Instagram-felhasználónevet, és a Picnob egyetlen oldalon sorakoztatja fel a fiók elmúlt napi élő történeteit, a kiemelt albumaival és a profilképével együtt. Ha egy fotóra koppintasz, valódi méretére nagyítódik, így ránagyíthatsz az apró betűkre, és letöltés előtt meggyőződhetsz róla, hogy a megfelelő képről van szó.

Amit megtartasz, az maga a fájl, nem a képernyőd képe. Egy történetfotó az Instagramon egyetlen JPG-ként tárolódik, és a Picnob pontosan úgy adja át ezt a JPG-t, ahogy a fiók közzétette, ugyanazokkal a pixelekkel, ugyanazzal a kivágással és ugyanazzal a szöveggel vagy rajzzal, amelyet az alkotó hozzáadott. Mivel a Picnob soha nem kér Instagram-bejelentkezést, a fiók tulajdonosa semmit nem lát a látogatásodból, és mindez semmibe nem kerül. Ami csak követőkkel vagy közeli barátok körével van megosztva, az elérhetetlen; a Picnob kizárólag nyilvános anyagot ér el.

Itt a fotók állnak a középpontban, de ugyanez az oldal a videós történeteket is kezeli. Azok MP4-ként, hanggal mentődnek, és a történetletöltő részletesebben elmagyarázza a videós oldalt. Az oldal további része az állóképekről szól: milyen felbontásra számíthatsz, miért nem egyezik soha teljesen egy képernyőkép az eredetivel, és mi történik a zenés vagy egy kiemelésborító mögött lévő fotókkal.

A képernyőkép a kijelződet rögzíti, nem a fotót. Amikor egy történet lejátszódik, az Instagram a képet a képernyődhöz méretezi, majd egy részét letakarja a folyamatjelző sávokkal, a fiók nevével, a válaszmezővel és a megosztás gombokkal. A 9:16-nál magasabb kijelzőjű telefonokon a történet gyakran sávokkal vagy enyhe vágással jelenik meg, így a ténylegesen a fotóhoz tartozó terület a rögzített képnek csak egy része. Ha levágod a felületet, a hasznos kép általában keskenyebb 1080 pixelnél, és legalább egyszer újramintavételezték.

Az újramintavételezésnél vesznek el a finom részletek. Egy szórólap apró betűi, egy rajz vékony vonalai és egy anyag közelképének textúrája minden átméretezéskor kicsit elmosódik, ráadásul sok telefon a saját tömörített formátumában menti a képernyőképeket. Az időzítés is számít: egy fotós történet néhány másodpercig fut, mielőtt a következő elindul, így egy gyors rögzítés átmenet közben is elkaphatja, vagy egy értesítési sávval a tetején. Mindez nem érinti a Picnob-letöltést, amely maga a feltöltött kép, nem a kijelződ rögzítése.

Nem minden történet JPG, amely állóképnek látszik. Ha egy fotóhoz az Instagram zenetárából csatolnak egy számot, az app csendben rövid klippé alakítja a történetet, hiszen egy JPG nem tud hangot hordozni. A találati oldalon az ilyen történet csempéjén lejátszás ikon látható, és mentéskor kép helyett hanggal ellátott MP4-et kapsz. A szöveg és a fotó képkockáról képkockára ugyanúgy megvan, így ha csak a kép kell, bármely lejátszóban megállíthatod a videót, és kimentheted egy képkockáját, vagy megtarthatod az MP4-et, és élvezheted vele a dalt is.

Az animált matricákkal vagy mozgó effektekkel ellátott fotós történetek ugyanezért jelenhetnek meg videóként. A statikus szöveggel és rajzokkal ellátott egyszerű fotók JPG-k maradnak. A fotókról mint formátumról, többek között arról, hová tartoznak a profilképek, a fotóletöltő oldal végigveszi az eszköz által elérhető összes típust.