Instaloader, terminál nélkül

Ha az Instaloaderre kerestél, jó eséllyel egy terminálablakot képzeltél el: telepítesz egy csomagot, beírsz egy parancsot egy felhasználónévvel, esetleg megadsz egy bejelentkezést, hogy a szkript többet érjen el egy fiókból, aztán nézed, ahogy a fájlok egy mappába kerülnek. Ez a kép helytálló. Egy fiók médiájának parancssori letöltése valós, hatékony módszer, és bizonyos feladatokra még mindig ez a megfelelő eszköz.

Ez az oldal a másik út ugyanazon a néven. Az Instaloader itt a böngészőlapodban fut. Írj be egy nyilvános felhasználónevet a fenti mezőbe, és pillanatképet kapsz a profil jelenlegi állapotáról: a 24 órás időablakon belüli történeteket, a rajta tartott összes kiemelt albumot és a profilképet vágatlan formában. Minden képkocka érintetlen MP4-ként vagy JPG-ként töltődik le, az Összes mentése megnyomására pedig a böngésződ az egész sorozatot egyetlen ZIP-be csomagolja, ott helyben a lapon.

Nem kell Pythont beállítani, nincs csomagkezelő, virtuális környezet vagy megjegyzendő parancs. Ami még fontosabb: nincs bejelentkezés. A jelszavad nálad marad, egyetlen sütifájlt sem kell kimásolni egy böngészőből, és a keresés nem kötődik egyetlen saját Instagram-profilodhoz sem. Ez az utolsó pont többet számít, mint amilyennek hangzik, és az alábbi összehasonlítás megmutatja, miért.

Az egész folyamat néhány koppintás. A részletekért nyisd meg bármelyik alábbi lépést; a legtöbbeknek csak az első kettőre van szükségük.

Ezek a lépések semmilyen előzetes előkészületet nem kérnek. Nincs megírandó konfigurációs fájl, nincs előre kiválasztandó mappaútvonal, és nincs kapcsoló, amelyet a dokumentációban kellene kikeresni. Az oldal dönt a fájlnevekről, és minden fájlt a böngésződ szokásos letöltési ablakának ad át, vagyis oda kerül, ahová a telefonod vagy számítógéped a letöltéseket általában teszi.

Az üres eredmény szinte mindig három dolog egyikére vezethető vissza: privát profil, elgépelt felhasználónév, vagy az elmúlt napban nem osztottak meg történetet. Ez utóbbi esetben a kiemelések és a profilkép továbbra is megjelennek, mert azok nem járnak le.

A találati oldal három dolgot fed le jól. Az aktuális történetek azok a klipek és fotók, amelyeket egy fiók az elmúlt napban osztott meg, és az Instagram menetrendje szerint tűnnek el, nem a miénk szerint, így ha valamelyik fontos neked, érdemes elmenteni, amíg még fent van; az időzítésről bővebben szól az Instagram-történetek élettartamáról szóló írás. A kiemelések másképp működnek: a tulajdonos szándékosan tűzte ki őket a profilra, így addig maradnak ott, amíg le nem veszi őket. A profilképből a legnagyobb változatot kapod, amelyet az Instagram tárol — igazi segítség, ha az appban látható apró kör elrejti a részleteket.

A nézés is csendes. A te oldaladon semmi nincs bejelentkezve, így akiket megkeresel, soha nem találják a felhasználónevedet a történeteik megtekintői között. Ha csak egyféle fájlra van szükséged, a történetmentő és a kiemelésmentő külön oldalak mindkettőt önállóan bemutatják.

Röviden a minőségről. Az oldal útközben semmit nem tömörít, vág vagy kódol újra, így amit mentesz, az ugyanaz a fájl, amely az appban lejátszódik. Az álló videó álló marad, a hang a klipeken marad, ha volt, és a fotók megtartják azt a felbontást, amelyet a feltöltő telefonja készített. Ha egy fiók egyszerű fotót tesz közzé történetként, rajta szöveggel, pontosan azt az összeállított képet kapod, amelyet a nézők láttak.

Egyszerűen dönthetsz, ha megkérdezed magadtól, milyen gyakran csinálod ezt, és mennyire van szükséged alkalmanként. Alkalmi, gyors, és csak arra korlátozódik, ami ma a profilon van: ez a böngésző felé mutat. Rendszeres, nagy volumenű, és évekre visszamenő bejegyzéseket fed le: ez egy szkript felé, a vele járó beállítással és fiókkockázattal együtt.

Sokan végül mindkettőt használják: a terminált a saját tartalmuk tervezett archiválására, a böngészőt pedig a hétköznapi pillanatra, amikor egy barát vagy egy márka megtartásra érdemes történetet posztol.