Ghostgram: maradj láthatatlan, tartsd meg a történetet

Ha a hivatalos appban nyitsz meg egy történetet, beírod a neved egy vendégkönyvbe: a közzétevő legörgethet, és ott találja a felhasználónevedet. Ez legtöbbször teljesen rendben van. Néha viszont szívesebben néznél körül lábnyom nélkül: egy márkát nézel meg egy megbeszélés előtt, egy régi osztálytársad utazásait követed, vagy egyszerűen böngészel, és nem akarsz beszélgetést kezdeményezni. A Ghostgram ezekre a pillanatokra készült. Úgy nézheted vele a nyilvános történeteket, ahogy egy folyosói hirdetőtáblát olvasol: egy percig ott vagy, aztán eltűnsz, és semmi nem marad utánad.

A trükk egyáltalán nem trükk. Mivel a Ghostgram egyetlen ponton sem kér bejelentkezést, a platformnak nincs mihez kötnie a látogatást. Adj meg egy nyilvános felhasználónevet, és a Ghostgram betölti mindazt, ami a profilon éppen élő, és ebben a böngészőlapban lejátssza. Mivel semmi nem köti hozzád a kérést, a tulajdonos vendégkönyve úgy néz ki, mintha ott sem jártál volna. Ennyi a szellemmód: nincs bejelentkezés, nincs munkamenet, nincs név a listán.

A láthatatlanság csak a vonzerő egyik fele. A történetek egy nap után eltűnnek, és a jók általában pont akkor tűnnek el, amikor eszedbe jut, hogy meg akartad tartani őket. Ezért a Ghostgram a csendes nézést azzal párosítja, hogy meg is tarthatod, amit látsz. Aki főleg telefonról használja, az alábbi lépések mellé olvassa el az útmutatónkat az Instagram-történetek Androidon való mentéséről, amely elmagyarázza, melyik mappába kerülnek a letöltések, és hogyan találod meg őket később.

A kíváncsiságtól a mentett fájlig vezető út elfér egy cetlin. Először írj be egy nyilvános felhasználónevet a fenti keresőmezőbe; a @ elhagyható. Egy pillanattal később megjelenik a találati oldal három polcra rendezve: az elmúlt nap során felkerült történetek, a profil kitűzött kiemelt albumai és a profilkép.

Aztán jön a nézés. A klipek hanggal játszódnak le, a fotók teljes felbontásban nyílnak meg közvetlenül az oldalon, így még letöltés előtt eldöntheted, melyik érdemel helyet az eszközödön. A kiemelések albumonként nyílnak meg, ami jól jön, ha egy profilnak hosszú sora van belőlük, és téged csak egy utazás vagy egy termékbemutató érdekel. Semmi, amire itt rákoppintasz, nem jut vissza a fiókhoz.

Végül a mentés. Minden elemnek saját letöltés gombja van, amely az eredeti fájlt adja: videóhoz MP4-et, fotóhoz JPG-t. Az egész adaghoz nyomd meg az Összes mentése gombot: a saját böngésződ helyben tömöríti össze az elemeket, távoli szerver nem végzi a csomagolást. Amikor a letöltés befejeződik, kész is vagy. Utána zárd be a lapot; a profilon, amelyre benéztél, semmi nem jelzi, hogy arra jártál.

A névtelen nézés körül jó pár szóbeszéd kering. Néhány őszinte válasz segít megérteni, mit csinál a Ghostgram, és ami ugyanilyen hasznos, mit nem.

A szellemmód adatvédelmet ad, nem engedélyt. A történet továbbra is azé, aki közzétette, ezért a mentett példányokat kezeld személyes jegyzetként: egy recept, amelyet kipróbálnál, egy bolt ünnepi nyitvatartása, egy barát bulijának dátuma. Ha valaki más fotóját vagy klipjét a sajátodként tünteted fel, vagy olyan helyre teszed, amit az alkotója nem nézne jó szemmel, az akkor is helytelen, ha maga a mentés észrevétlen maradt.

Érdemes az eszköz határait is ismerni, mielőtt számítasz rá. Ha egy történet egy nap után lejár, a fióknál sincs már meg, és a Ghostgram csak olyan médiát tud megjeleníteni, amelyet az Instagram még kiad. Ha egy profil privátra vált, a történetei itt sem jelennek meg többé. Az üres találatok szinte mindig valami hétköznapira vezethetők vissza: elgépelt felhasználónévre, egy éppen semmit nem mutató profilra, vagy egy privátra váltott fiókra.

Ha egyenesen idáig görgettél, üdv! Ez a Ghostgram lényege néhány sorban.